A tervezés története a rendszerváltástól a 2010-es évekig
Jelen összefoglaló a Magyar Mérnöki Kamara által készített, "A hazai energetikai tervezés helyzete és fejlesztése, különösen a megújuló energiák hasznosítása kapcsán" című tanulmányhoz forrásanyagként készült.
Az alábbiakban a villamos tervezési tevékenység – így különösen a jelen cikk tárgyát képező transzformátor állomások és erőművi villamos berendezések – tervezésének történetét mutatjuk be, a 80-as évektől napjainkig az Infoplan, valamint az Infoplan alapítóinak korábbi munkahelye, az egykori VERTESZ (Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat) szemszögéből.
A tervek formátuma a kornak megfelelő volt, a tervezők által papíron előrajzolt terveket rajzolók másolták le tustollal, majd ezeket sokszorosították. Az elvi kapcsolási rajzok „lepedő” formájú működési rajzok voltak, a szerelési kapcsolási rajzokat elrendezéshűen ábrázolták. Maguk a tervezett létesítmények is nagyrészt hasonlóak voltak. Az alállomások tekintetében az elvi tervező vállalatok által készített B szintű, a VERTESZ által továbbdolgozott C szintű típusterv állt rendelkezésre.
A készülék- és berendezés választék egységes volt, a nagy- és középfeszültségű készülékeket hazai, nagy múltú gyártók, valamint a volt szocialista országok vállalatai készítették. A beltéri és szabadtéri kis- és középfeszültségű kapcsoló-berendezéseket a VERTESZ fejlesztette és gyártotta. Az egységességet segítette a korszakra értelemszerűen jellemző központi irányítás is, amelyet a Magyar Villamos Művek (a 80-as években MVMT) látott el. A tervezői jogosultságokat az Ipari Minisztérium állította ki. A szabványokat a Magyar Szabványügyi Hivatal készítette, jellemzőek voltak a magyar sajátosságokhoz alkalmazkodó iparági szabványok.
Más iparágakban is hasonlóképpen folyt a villamos tervezési tevékenység, tervezésre szakosodott vállalatok készítették az elvi terveket, kivitelező vállalatok készítették a tényleges kivitelezés alapjául szolgáló szerelési terveket.
Szintén ebben az időben alakultak gyártással és kivitelezéssel foglalkozó új hazai vállalkozások is, mint az Infoware.
A másik jelentős változás ebben az időben a személyi számítógépek elterjedése és ezzel egyidejűleg a tervező szoftverek megjelenése volt. Először a 80-as, 90-es évek fordulóján jelentek meg az első, még igen kezdetleges, a munkát legfeljebb kiegészíteni tudó alkalmazások, rajzoló programok (AutoCAD), adatbázis kezelők (dBASE). A számítógépes dokumentációk bevezetése és elfogadtatása komoly ellenállásba ütközött, hiszen látható volt a kezdetektől, hogy a tervezők oldaláról ki fog váltani jelentős mennyiségű mechanikus munkát, ezáltal létszámot, a felhasználók oldaláról pedig a tervek új formátuma váltott ki ellenkezést. A változást segítette, hogy a kis létszámú mérnökirodák értelemszerűen fordultak a számítógépes rendszerek felé, illetve a hatékonyabb, kevesebb élőmunka ráfordítással történő tervezést a piaci körülmények is kikényszerítették. A tervek a korábbiaktól eltérően jellemzően a nagyméretű működési rajzok helyett a soklapos áramutas tervek felé változtak, a szerelési terveknél a táblázatos, generálható formátum vette át a szerepet. Az alállomási tervezésben a folyamatot nagyban segítette, hogy létrejött a hazai viszonyokhoz, a hazai tervező vállalatok és VERTESZ korábbi tervezési gyakorlatához igazodó hazai fejlesztésű szoftver, az OmegaCAD, amely indulásakor FlottCAD néven került kiadásra.
A tervezett berendezések vonatkozásában megszűnt a korábbi egységesség, a piacnyitás és a hazai gyártás megszűnése, a központi irányítás gyengülése igen változatos berendezések megjelenését hozta magával. Ugyanakkor a privatizáció és a szabaddá vált utazási lehetőségek lehetővé tették sok tervező számára a külföldi, elsősorban Nyugat-európai tervezési gyakorlat megismerését.
A jogosultságok kezelését a Magyar Mérnöki Kamara vette át, a szabványok kezelése a Magyar Szabványügyi Testület feladata lett.
Jelentősen befolyásolta a villamos tervezést az áramszolgáltatói vállalatok privatizációja. Az „anyacégek” a hazai tervezési gyakorlatba is be kívánták vezetni az anyaországokban, Nyugat-Európában alkalmazott módszereket és technológiákat, amely azonban többek közt a hazai hálózat sajátosságai miatt csak részben volt lehetséges. Az új technológiák egyrészt fejlődést hoztak, új készülékek és berendezések, illetve új tervezési technikák jelentek meg, másrészt viszont a korábbi viszonylagosan egységes kialakítás lényegében megszűnt, az egyes területeken más-más elvárások fogalmazódtak meg a tervezők felé.
A tervezési technikában elsősorban a számítógépes feldolgozás elterjedése volt jellemző, amely lassanként a teljes tervezési folyamatot képes volt lefedni. A számítógépes tervezés teljes körű elfogadása az ezredforduló tájára tehető, ekkor jelentek meg az első, teljesen elektronikus formában átadható dokumentációk. A 90-es évek második felében jelentek meg a minőségirányítási rendszerek, amelyeket a tervező irodák is bevezettek, az 1-2 főt foglalkoztató mikro-vállalkozások kivételével. Az évtized vége felé vált egyre hangsúlyosabbá a tervezésben a környezetvédelmi szempontok alkalmazása is. A primer technikában a tervezési folyamat lényegében nem változott, azonban a szekunder tervezés (védelem, irányítástechnika) lényegesen átalakult az új, elektronikus készülékek elterjedésével, egyidejűleg a új tervező szoftverek fejlődésével, teljes körűvé válásával.
Az évtized második felében, a gazdasági mélypont után a villamosenergia-iparfejlődésnek indult. A megjelenő új, elsősorban külföldi befektetők által indított zöldmezős beruházások, illetve az új technológiák elterjedésével és a korábbi hálózat elöregedésével szükségessé váló rekonstrukciók, karbantartások jelentős munkamennyiséggel látták el a tervező cégeket.
Az új technológiákkal egyidejűleg a tervezők megismerkedtek a Nyugat-Európában alkalmazott korszerű szabványokkal is, amelyet sajnos nem követett kellő mértékben a hazai szabványosítás, így kénytelenek voltak a már sok esetben anakronisztikussá vált, ám ekkoriban még kötelező, a rendszerváltás előtti időkből származó szabványokat használni.
Ebben az időszakban ugyanakkor a tervezőkkel kapcsolatos elvárások növekedése figyelhető meg. Ennek oka egyrészt a kivitelezői piacon is élesedő verseny, amely az árak csökkenésével egyidejűleg azt eredményezte, hogy a terveket korábban nem tapasztalt részletességgel és pontossággal követelik meg, korábban fel sem vetődő apró eltérések esetén is felmerül a tervezői felelősség kérdése. Nehezítette a tervezési folyamatot a jóindulattal is változékonynak nevezhető jogszabályi környezet. Komoly változás volt a szabványok kötelező alkalmazásának megszűnése, amely azonban nem jelentette az alkalmazásuk elhagyását, de a tervezői szabadságfokot növelte. Lehetővé vált az újonnan megjelenő korszerű szabványok alkalmazása, különösen az Európai Unióhoz történő csatlakozás után a hazai rendszerbe átemelt szabványok és harmonizációs dokumentumok esetén.
A 2000-es évek első felében, a privatizált áramszolgáltatóknál az anyaországi műszaki megoldásokkal való összhang elősegítésére, valamint költségcsökkentési célból újból felmerült a típustervek készítésének igénye. Ebben az időszakban az Infoplan Kft. az áramszolgáltatói piacon a nagyfeszültségű alállomások tervezésének meghatározó szereplővé vált, amelyet alátámaszt az a tény, hogy az újból felmerült igények alapján készült típusterveket az Infoplan készítette.
Az új, komplett típustervek az E.On és DÉMÁSZ részére készültek, ezen felül egyes részfeladatokra az ELMŰ-ÉMÁSZ is készíttetett típusterveket. A komplett típustervek hosszú egyeztetési folyamatok eredményeképpen alakultak ki a Nyugat-európai, az áramszolgáltatók által átvenni kívánt rendszerek, és a hazai hálózati sajátosságok és a hazai szakemberek elvárásai közötti kompromisszumos megoldásként. Ezekben a tervekben már részben megjelentek azok az új technológiák, amelyek az évtized vége felé ismét a tervezési folyamat átalakulását hozták, hozzák magukkal.
A tervezési folyamat változását hozta magával, hogy az elektronikus, digitális készülékek és berendezések elterjedésével a hangsúly a korábbi erősáramú tervezéstől egyre inkább eltolódott a programozási tevékenység irányába. A primer technikában a folyamat értelemszerűen egyelőre kevéssé jelentkezett, de a szekunder tervezés folyamata átalakult, a hagyományos áramköri tervezés szerepe csökkent, a tervek egyre inkább tartalmazzák a korábban a tervezési folyamatban csak háttér információként szükséges adatbázisok, készülékprogramozások részleteit. A tervezési technikát a szoftverek folyamatos fejlődése, új eszközök megjelenése (háromdimenziós létesítményi tervek, stb.) is befolyásolta.
Az alábbiakban a villamos tervezési tevékenység – így különösen a jelen cikk tárgyát képező transzformátor állomások és erőművi villamos berendezések – tervezésének történetét mutatjuk be, a 80-as évektől napjainkig az Infoplan, valamint az Infoplan alapítóinak korábbi munkahelye, az egykori VERTESZ (Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat) szemszögéből.
A rendszerváltozás előtt
A rendszerváltozás előtt a villamos berendezések – így különösen a jelen cikk tárgyát képező transzformátor állomások és erőművi villamos berendezések – tervezése hosszú időn át változatlan formában folyt. A 80-as években nagy létszámú tervező vállalatok készítették a létesítmények elvi, „B” szintű terveit, villamos kivitelező vállalatok a szerelési terveket. A szerelési „C” szintű tervek készítésével a VERTESZ foglalkozott. A 80-s évek végén a VERTESZ Tervezési Osztályán esetenként 50-60 fő is foglalkozott szerelési tervek készítésével.A tervek formátuma a kornak megfelelő volt, a tervezők által papíron előrajzolt terveket rajzolók másolták le tustollal, majd ezeket sokszorosították. Az elvi kapcsolási rajzok „lepedő” formájú működési rajzok voltak, a szerelési kapcsolási rajzokat elrendezéshűen ábrázolták. Maguk a tervezett létesítmények is nagyrészt hasonlóak voltak. Az alállomások tekintetében az elvi tervező vállalatok által készített B szintű, a VERTESZ által továbbdolgozott C szintű típusterv állt rendelkezésre.
A készülék- és berendezés választék egységes volt, a nagy- és középfeszültségű készülékeket hazai, nagy múltú gyártók, valamint a volt szocialista országok vállalatai készítették. A beltéri és szabadtéri kis- és középfeszültségű kapcsoló-berendezéseket a VERTESZ fejlesztette és gyártotta. Az egységességet segítette a korszakra értelemszerűen jellemző központi irányítás is, amelyet a Magyar Villamos Művek (a 80-as években MVMT) látott el. A tervezői jogosultságokat az Ipari Minisztérium állította ki. A szabványokat a Magyar Szabványügyi Hivatal készítette, jellemzőek voltak a magyar sajátosságokhoz alkalmazkodó iparági szabványok.
Más iparágakban is hasonlóképpen folyt a villamos tervezési tevékenység, tervezésre szakosodott vállalatok készítették az elvi terveket, kivitelező vállalatok készítették a tényleges kivitelezés alapjául szolgáló szerelési terveket.
A változások időszaka
A villamos tervezés a 80-as évek végén, a 90-es évek elején részben a politikai rendszer változása miatt, részben a technika fejlődése miatt jelentős változásokon esett át. A korábbi nagyvállalati struktúra szétesett, megkezdődött a privatizáció is. A változás tipikus példájaként a VERTESZ említhető meg, amelyet a francia Merlin Gerin vásárolt meg, és ezután jelentős változások kezdődtek. A korábbi gyártási, szerelési tevékenység fokozatosan visszaszorult, a piacnyitással egyidejűleg a hangsúly eltolódott a nyugati termékek értékesítése felé. A korábbi magyar fejlesztésű gyártmányok gyártása megszűnt, helyette külföldi fejlesztésű termékek gyártása indult meg, azonban évekkel később ez is megszűnt. Értelemszerűen ez a változás a tervezési tevékenység leépülését is jelentette. A korábbi tervező vállalatok egy része átalakulva megmaradt, a kivitelező vállalatok tervező részlegei azonban nagyrészt megszűntek vagy minimális létszámmal működtek tovább, a tervezők részben az újonnan alakult kis létszámú mérnökirodákban működtek tovább. Így alakította meg a VERTESZ néhány korábbi munkatársa az Infoplan Kft-t.Szintén ebben az időben alakultak gyártással és kivitelezéssel foglalkozó új hazai vállalkozások is, mint az Infoware.
A másik jelentős változás ebben az időben a személyi számítógépek elterjedése és ezzel egyidejűleg a tervező szoftverek megjelenése volt. Először a 80-as, 90-es évek fordulóján jelentek meg az első, még igen kezdetleges, a munkát legfeljebb kiegészíteni tudó alkalmazások, rajzoló programok (AutoCAD), adatbázis kezelők (dBASE). A számítógépes dokumentációk bevezetése és elfogadtatása komoly ellenállásba ütközött, hiszen látható volt a kezdetektől, hogy a tervezők oldaláról ki fog váltani jelentős mennyiségű mechanikus munkát, ezáltal létszámot, a felhasználók oldaláról pedig a tervek új formátuma váltott ki ellenkezést. A változást segítette, hogy a kis létszámú mérnökirodák értelemszerűen fordultak a számítógépes rendszerek felé, illetve a hatékonyabb, kevesebb élőmunka ráfordítással történő tervezést a piaci körülmények is kikényszerítették. A tervek a korábbiaktól eltérően jellemzően a nagyméretű működési rajzok helyett a soklapos áramutas tervek felé változtak, a szerelési terveknél a táblázatos, generálható formátum vette át a szerepet. Az alállomási tervezésben a folyamatot nagyban segítette, hogy létrejött a hazai viszonyokhoz, a hazai tervező vállalatok és VERTESZ korábbi tervezési gyakorlatához igazodó hazai fejlesztésű szoftver, az OmegaCAD, amely indulásakor FlottCAD néven került kiadásra.
A tervezett berendezések vonatkozásában megszűnt a korábbi egységesség, a piacnyitás és a hazai gyártás megszűnése, a központi irányítás gyengülése igen változatos berendezések megjelenését hozta magával. Ugyanakkor a privatizáció és a szabaddá vált utazási lehetőségek lehetővé tették sok tervező számára a külföldi, elsősorban Nyugat-európai tervezési gyakorlat megismerését.
A jogosultságok kezelését a Magyar Mérnöki Kamara vette át, a szabványok kezelése a Magyar Szabványügyi Testület feladata lett.
A 90-es évek
A 90-es évek folyamán a rendszerváltás után kezdődött folyamatok kiteljesedtek. A tervező cégek piacán a korábbi nagy tervező vállalatok utódai továbbra is megmaradtak, további új, független mérnökirodák alakultak, illetve a korábban alakultak megerősödtek, az alállomás tervezés piacán komoly tényezővé váltak. A multinacionális vállalatok hazai kirendeltségei, illetve a privatizált vállalatok, illetve a hazai kivitelező vállalatok is létrehoztak, illetve fenntartottak tervezői csapatokat. Ez a struktúra a mai napig jellemző a tervezői piacon.Jelentősen befolyásolta a villamos tervezést az áramszolgáltatói vállalatok privatizációja. Az „anyacégek” a hazai tervezési gyakorlatba is be kívánták vezetni az anyaországokban, Nyugat-Európában alkalmazott módszereket és technológiákat, amely azonban többek közt a hazai hálózat sajátosságai miatt csak részben volt lehetséges. Az új technológiák egyrészt fejlődést hoztak, új készülékek és berendezések, illetve új tervezési technikák jelentek meg, másrészt viszont a korábbi viszonylagosan egységes kialakítás lényegében megszűnt, az egyes területeken más-más elvárások fogalmazódtak meg a tervezők felé.
A tervezési technikában elsősorban a számítógépes feldolgozás elterjedése volt jellemző, amely lassanként a teljes tervezési folyamatot képes volt lefedni. A számítógépes tervezés teljes körű elfogadása az ezredforduló tájára tehető, ekkor jelentek meg az első, teljesen elektronikus formában átadható dokumentációk. A 90-es évek második felében jelentek meg a minőségirányítási rendszerek, amelyeket a tervező irodák is bevezettek, az 1-2 főt foglalkoztató mikro-vállalkozások kivételével. Az évtized vége felé vált egyre hangsúlyosabbá a tervezésben a környezetvédelmi szempontok alkalmazása is. A primer technikában a tervezési folyamat lényegében nem változott, azonban a szekunder tervezés (védelem, irányítástechnika) lényegesen átalakult az új, elektronikus készülékek elterjedésével, egyidejűleg a új tervező szoftverek fejlődésével, teljes körűvé válásával.
Az évtized második felében, a gazdasági mélypont után a villamosenergia-iparfejlődésnek indult. A megjelenő új, elsősorban külföldi befektetők által indított zöldmezős beruházások, illetve az új technológiák elterjedésével és a korábbi hálózat elöregedésével szükségessé váló rekonstrukciók, karbantartások jelentős munkamennyiséggel látták el a tervező cégeket.
Az új technológiákkal egyidejűleg a tervezők megismerkedtek a Nyugat-Európában alkalmazott korszerű szabványokkal is, amelyet sajnos nem követett kellő mértékben a hazai szabványosítás, így kénytelenek voltak a már sok esetben anakronisztikussá vált, ám ekkoriban még kötelező, a rendszerváltás előtti időkből származó szabványokat használni.
A 2000-es évek
A 2000-es évek első részében, lényegében a legújabb gazdasági válság megjelenéséig kitartott az az állapot, amelyet a zöldmezős beruházások és a rekonstrukciók viszonylag nagy mennyisége jellemzett. Az évtized első felét-kétharmadát a tervező irodák fejlődése, megerősödése jellemezte, ami értelemszerűen új munkahelyek létrejöttét is jelentette, továbbá, ha kis mértékben is, de hozzájárult a beruházásokban a hazai hozzáadott érték növekedéséhez. Ugyanakkor a piacon, különösen az évtized vége felé, az erősödő árverseny volt jellemző, a 2000-es évek végétől a tervezési díjak csökkenése tapasztalható, ami a tervező irodákat nagyon nehéz helyzetbe hozta.Ebben az időszakban ugyanakkor a tervezőkkel kapcsolatos elvárások növekedése figyelhető meg. Ennek oka egyrészt a kivitelezői piacon is élesedő verseny, amely az árak csökkenésével egyidejűleg azt eredményezte, hogy a terveket korábban nem tapasztalt részletességgel és pontossággal követelik meg, korábban fel sem vetődő apró eltérések esetén is felmerül a tervezői felelősség kérdése. Nehezítette a tervezési folyamatot a jóindulattal is változékonynak nevezhető jogszabályi környezet. Komoly változás volt a szabványok kötelező alkalmazásának megszűnése, amely azonban nem jelentette az alkalmazásuk elhagyását, de a tervezői szabadságfokot növelte. Lehetővé vált az újonnan megjelenő korszerű szabványok alkalmazása, különösen az Európai Unióhoz történő csatlakozás után a hazai rendszerbe átemelt szabványok és harmonizációs dokumentumok esetén.
A 2000-es évek első felében, a privatizált áramszolgáltatóknál az anyaországi műszaki megoldásokkal való összhang elősegítésére, valamint költségcsökkentési célból újból felmerült a típustervek készítésének igénye. Ebben az időszakban az Infoplan Kft. az áramszolgáltatói piacon a nagyfeszültségű alállomások tervezésének meghatározó szereplővé vált, amelyet alátámaszt az a tény, hogy az újból felmerült igények alapján készült típusterveket az Infoplan készítette.
Az új, komplett típustervek az E.On és DÉMÁSZ részére készültek, ezen felül egyes részfeladatokra az ELMŰ-ÉMÁSZ is készíttetett típusterveket. A komplett típustervek hosszú egyeztetési folyamatok eredményeképpen alakultak ki a Nyugat-európai, az áramszolgáltatók által átvenni kívánt rendszerek, és a hazai hálózati sajátosságok és a hazai szakemberek elvárásai közötti kompromisszumos megoldásként. Ezekben a tervekben már részben megjelentek azok az új technológiák, amelyek az évtized vége felé ismét a tervezési folyamat átalakulását hozták, hozzák magukkal.
A tervezési folyamat változását hozta magával, hogy az elektronikus, digitális készülékek és berendezések elterjedésével a hangsúly a korábbi erősáramú tervezéstől egyre inkább eltolódott a programozási tevékenység irányába. A primer technikában a folyamat értelemszerűen egyelőre kevéssé jelentkezett, de a szekunder tervezés folyamata átalakult, a hagyományos áramköri tervezés szerepe csökkent, a tervek egyre inkább tartalmazzák a korábban a tervezési folyamatban csak háttér információként szükséges adatbázisok, készülékprogramozások részleteit. A tervezési technikát a szoftverek folyamatos fejlődése, új eszközök megjelenése (háromdimenziós létesítményi tervek, stb.) is befolyásolta.